4

Aki a béreken fanyalog, szülessen másik országba

Ezt a szuper mondatot Dr Cser Ágnes volt szíves kinyökögni a TV2 Mokka című adásában az egészségügyben dolgozó védőnők zúgolódására, akik egy pöppet el vannak kenődve, hogy ők idén nem kapnak béremelést. Egészen pontosan ezt sikerült az elnökasszonynak megfogalmazni:

Dr. Cser Ágnes – az Egészségügyi Dolgozók demokratikus szakszervezetének elnöke közölte: “Aki ezen fanyalog annak azt tudom mondani, hogy olyan országba kell születnie, ahol a nemzetgazdasági jövedelem lehetővé teszi a ötszörös és tízszeres jövedelmet.”

 

Nos, ismételten egy kicsit meglódult az agyam és magam elé képzeltem egy víziót. Gyere velem te is, játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha… (ahelyett, hogy most csőstül gyorsan mindenki újra akarna születni valahol máshol).

Tudod, én úgy gondolom, egy országot vezetni pontosan ugyanaz a meló, mint egy családot. Ugyanazok a kiadások, ugyanazok a célok, a motivációk. Egy négyfős család is elégedett akar lenni, télen nem akar fázni, nyáron nem akar megégni, inni akar, ha szomjas, enni akar, ha éhes, normális úton szeretne járni, gyógyulni akar, ha beteg, stb. Ha ezt egy tízmilliós családdal játsszuk el, az hidd el, tök ugyanaz.

És jön egy alaptézis ebben az egészben, ami így hangzik: gyarapodás, növekedés, jólét csak akkor érhető el, ha kapunk. Ennek az ellentéte viszont: ha nem adunk, hanem elveszünk, akkor hosszú távon nincs gyarapodás, nincs növekedés, akkor nyökögés van és küzdelem és nélkülözés.

A lényeg tehát abban rejlik, hogy adj, ha fejlődést akarsz!

És akkor most kezdjünk el játszani: tételezzük fel, hogy az elkövetkezendő hat hónapban minden létező aktív magyar állampolgár, akinek jelen állapotában van tényleges jövedelme, valamint minden olyan nem aktív magyar állampolgár, aki már jogosan kap nyugdíjat (vagy rokkantjáradékot), kapja meg azt a bizonyos 5-10szeres bért illetve juttatást, amiről az elnökasszony hadovált.

Kerekítsünk: kapja meg mindenki azt a pénzt, amit egy átlag svájci targoncás havonta hazavisz. Bruttó egymillió, nettó hatszázezer forintot. Ha kell, kibírjuk, hogy fél évig nem épülnek stadionok. Ha kell, végignézzük, hogy az állami cégek és szervek felső vezetőinek a fizetése is le-csök-ken erre a szintre. Ha kell, simán beleegyezünk, hogy az állami vezetők most fél évig ne utazgassanak Honolulura.

Vegyünk egy átlag családot, anya, apa, két gyerek, kétszer 600 ezer forint bevétel per hónap. Mi történik ekkor?

Csődbe megy az ország? A lófütyit, pont ellenkezőleg.

Mert ha anya-apa ketten hazaviszik a több, mint egy misit (mondjuk a kétszer 95 helyett), az alábbi folyamatok indulnak be kb pillanatok alatt.

  • A legfontosabbal kezdjük: anya fogja magát, állati messzire kihajítja a két éve a kínaiban vett ócska szandálját és elmegy az első plázába venni magának egy lapos sarkú meg egy magas sarkú szandált. Meg papucsot, mert az kell. Majd másnap vesz a gyerekeknek is, de most a szandál meg a papucs – most az a legfontosabb. Igen, tudom, viccelek az első példával, de annyira nem. Mi történik még?
  • A család időben kifizeti a közüzemi számláit, a telefonszámláit, az internetet, a súlyadót, a biztosításokat, amivel a közüzemi cégek, a telefon- és internetszolgáltatók, a biztosítók, vagy az önkormányzatok működése gördülékenyen folyik.
  • A fizetés egy része bentmarad a bankokban, amik több hitelt tudnak kiosztani a szintén megfelelő működésük biztosítására, amiket viszont a családok időben tudnak törleszteni. Ezáltal a betétesek is magasabb kamatokat kapnának, ami elindítja a társadalom megtakarítási hajlamát.
  • A havi nagybevásárlások heti rendszeresek lesznek, amitől fellendül a kis- és nagykereskedelem egyaránt. A táplálkozás továbblendül a minőségi ételek, italok irányába, zöldség, gyümölcs, hazai termékek, húsok, sajtok forgalma megnő, háttérbe szorítván a gagyit, az egészségre ártalmast vagy a minőségileg kifogásoltat.
  • A vasárnapi húsleves-rántott hús kombó mellé szintén friss gyümölcs és jóféle bor jelenhet meg a családok asztalain. Sőt, desszert is. Micsoda fellendülés lenne ez azon élelmiszeripari termékek piacán, amikre jelenleg a legtöbb embernek nincs kerete.
  • A minőségi gyarapodás nem sújtaná tömeges elhízással a népet, ugyanis immár a családoknak lenne pénze a mozgásra. Immár nem csak beutalós nyugdíjasokkal és román/szerb vállalkozókkal lennének megtöltve az uszodák. A ház ura újra venne kondibérletet, vagy leruccanna heti kétszer teniszezni a Józsival, míg a ház asszonya szaunával összekötött, barátnős pancsikálást engedne meg magának hetente kétszer. Haszonnal működnének a sportlétesítmények, egészségügyi és rekreációs központok, bevételeiket egy részét további fejlesztésekre költvén. Emellett egyre több család engedhetné meg magának az új biciklit, súlyzót vagy otthoni szobabiciklit – ami mind-mind a lakosság egészségét is feltornázná. Szó szerint.
  • A ház asszonya immár nem félévente merészkedne el fodrászhoz és urambocsá’ manikűröshöz, kozmetikushoz, pedikűröshöz, vagy masszázsra, hanem talán hetente. Ez a vállalkozói szféra szép lassan hazatérne a szomszédos Ausztriából és végre újra lenne minden második utcában egy-egy nívós szalon, ahová a nők bizony szeretnek járni.
  • Az autókat immár nem csupán hétvégente használná a család, hogy szigorúan három kilométer surranón letudják a nagyit, de eljárnának kirándulni, utazni, távolabbi rokonokat látogatni. Három hónap után talán le is lehetne cserélni a család 19 éves “Rönóját”, mert az újra már megvan a 30% beugró, a többit három éves futamidőre, hitelből megoldanák, amit szintén tudnának simán és gond nélkül fizetni.
  • És akkor nem beszéltem arról, hogy nem lenne többé luxus a ruhavásárlás, a mozi, a színház, a koncert vagy az étterem.
  • Nem lenne luxus nyaralni menni.
  • Nem lenne luxus a ponty karácsonykor.
  • Nem lenne luxus a …….. semmi nem lenne az, gyerekek. Mert elsősorban nem lenne luxus az élet.

És ha letelik a fél év? Nos, akkor el lehet dönteni, hogy a fél év alatt megszokott, élhető, működő és látványosan felfejlődött és újra emberekkel, munkavállalókkal teletöltött országot visszalohasztjuk a havi nettó 95 rugós fizetésekkel, vagy elkezdünk civillizált, európai módon élni egy olyan országban, amely…

tényleg jobban teljesít.

Ilyen egyszerű. Én szóltam.

 

 

forrás

Szólj hozzá

admin

4 Comments

  1. Az anyaországi nemzettársaink arról híresek, hogy mindig sírnak, minél jobban megy nekik, annál inkább. Ezt mi látjuk igazán, határon túliak, akik sokkal szerényebben élünk, kisebb igényekkel, és kevesebb panasszal. Ahol minden embernek kocsija van (mert a tiszta és pontos vonatokkal buszokkal már sem sikk utazni), és nyaranta minimum a horvát tengerparton áztatja a fenekét, annak nem áll jól ez a nyavalygás! Itt a többség azt eszi, amit a háztályiban megtermel, a turkálóból öltözködik, tömegközlekedési eszközzel utazik, nyugaton életében sosem járt, a lakásában nincs klíma, dzsakuzzi, fittyfene, de nem sír, hanem dolgozik, hogy megéljen. Nem eszünk fel banki hitelt, mert a dupláját kell visszafizetni, mi akkor vásárolunk, amikor pénzünk van.

  2. Kedves Kiss CSaba véleményt csak akkor mondjál ha itt élsz nem mindenkinek van kocsija meg lukszus utazási lehetősége én is az apa országból jöttem és a szerénységről beszélhetnénk mikor hazza megyek ott is sírnak a cigit szívlák az okos telefont ugyan úgy halgatják és meg tudják venni az élet szinvonal kb ugyan az .De itt is úgy van aki dolgozik nem ér rá pénzt keresni ! A védönők reggel kezdenek és anyi adminisztrációs munkájuk van amit este haza visznek és hogy utól tudják érni magukat éjfélig könyvelnek .Mindenki tudja a magáét nem szabad itélkezni!

  3. Ágikám drága! Neked meg sem lett volna szabad születni. Ha a szüleid kisszéket csináltak volna helyetted annak sokkal több haszna lett volna. Nincs olyan ország amelyik nemzeti jövedelme ennek a rabló bagázsnak elég lenne!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.