0

ELADNA MINKET A JOBBIK ALLAH ZSOLDOSAINAK

ELADNA MINKET A JOBBIK ALLAH ZSOLDOSAINAK

Vona Gábor 2008. október 23-án janicsár tempóval kijelentette: Idegen haderőt kíván az országba hívni, az Iráni Iszlám Forradalmi Gárdát.

“Vona Gábor tíz éve képviseli az iszlám érdekeket” -Hetek, 2014. 04. 04.:

“Noha a Jobbik politikusai előszeretettel neveznek más pártokat „idegen érdekek” képviselőinek, ez a gyanú az elmúlt években épp a szélsőjobboldali párttal szemben fogalmazódott meg a legerősebben. A Jobbik és Irán kapcsolatát a Political Capital szakértői elemezték, akik arra a megállapításra jutottak, hogy Irán szempontjából a Jobbik elsődlegesen az európai politikába való belépés lehetőségét jelenti, míg a szélsőjobboldali magyar párt a nemzetközi súlyát és elfogadottságát szeretné erősíteni a perzsa állammal (és mellette Oroszországgal, valamint Törökországgal) való kapcsolat által.

Vona Gábor már 2003 februárjában látogatást tett Jemenben, és beszédet tartott egy arab konferencián. Ide a budapesti palesztin nagykövetség egy munkatársának meghívására érkezett a Jobboldali Ifjúsági Közösség képviseletében, és a független palesztin állam létrehozása érdekében szólalt fel a Szaddám-barát jemeni Baath Párt rendezvényén. Vona az első jelentősebb, írásos külpolitikai állásfoglalását a Barikádban megjelent egyik 2007-es cikkében körvonalazta. Iránt ekkor – nem kis túlzással – a muszlim világ vezetőjeként festette le: „(…) Az Egyesült Államok monopolizálta világ remélhetőleg a végóráit éli. Képtelen lesz többfrontos harcra Kínával, Oroszországgal, az Irán vezette muszlim világgal és Latin-Amerikával. Ez utóbbival sokat nem tudunk kezdeni, de az első három felé igenis találnunk kell utat.”

Az Irán iránti fokozódó nyílt elköteleződést mutatta Vona Gábor 2008. október 23-i beszéde, melyben a pártelnök a 2009-es EP-választásokra Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnöktől kért választási megfigyelőket, és az iráni Forradalmi Gárda segítségét. A keleti nyitás másik fontos eleme az EU-ellenesség: a 2009-es EP-választást megelőzően a Jobbik „kiskátéja” a keleti piacszerzéssel és az Európai Uniótól való függőség enyhítésével indokolta a Kína, Oroszország, India, Japán, Irán és az arab országok felé történő „keleti irányváltás” politikáját.

A Jobbik parlamenti bejutása után Vona Gábor 2011. áprilisban mutatta be a „IV. Béla-tervet”, amely az Európai Uniótól és a multinacionális vállalatoktól való (szuverenitást sértő) nemzetközi függés megszakításának gazdasági eszközeként hivatkozik az Oroszország, Kína, Törökország, Közép-Ázsia, az arab világ és Irán nyújtotta gazdasági potenciálra.

A Jobbik parlamenti pártként több gesztussal és megnyilatkozással is védte Irán geopolitikai érdekeit, elutasítva az országot ért nemzetközi szankciókat. Hangos támogatója az Irán által sokféle módon segített szíriai rezsimnek is. 2011. december 2-án pedig „háborúellenes béketüntetés” keretében tiltakozott az Iránt sújtó szankciók és a nyugati, „cionista” érdekek érvényesítése ellen. A tüntetésen felszólalt több jobbikos képviselő mellett Gyöngyösi Márton a parlament magyar–iráni baráti csoportjának elnökeként.

2010 novemberében az Ifj. Hegedűs Loránt vezette Hazatérés Templomában tartott fogadást az Atilla Király Népfőiskola a szíriai, libanoni, iráni, malajziai és indonéziai nagykövetségek képviselői számára. A rendezvényen a Jobbik részéről többek között Vona Gábor és Morvai Krisztina tájékoztatták a párt „keleti nyitásának” részleteiről a diplomatákat. Gyöngyösi Márton Simon Peresz „felvásárlási szándékáról” és az izraeli, „ingatlanokkal kapcsolatos bűnügyekről” számolt be, Balczó Zoltán, az Országgyűlés elnöke pedig a Jobbik álláspontját ismertette az EU és a „népirtó” Izrael közötti társulási szerződésről.

Egy évvel később többfős iráni üzleti delegáció érkezett Magyarországra. A résztvevők felkeresték a jobbikos Tiszavasvárit, Gyöngyöst és Gyöngyöspatát. A két kisebb település hamarosan testvérvárosi megállapodást kötött az iráni Ardabillal, valamint a síita szakrális központnak számító Kum városával.

Vona Gábor 2013. őszi törökországi útja során egyes párttársai megdöbbenésére az iszlámot az „emberiség utolsó reményének” nevezte a „globalizáció és liberalizmus sötétségében”, sőt a kereszténységgel szemben az iszlám hitnek tulajdonított nagyobb közösségi-kohéziós erőt. Ez nehezen egyeztethető össze a Jobbik által deklarált keresztény identitással, valamint a párt és szavazótábora általános idegenellenességével és külpolitikai érdektelenségével. Ezért is van szükség valamilyen átfogó világmagyarázatra, amely a Nyugat hanyatlása, a zsidó világ-összeesküvés, valamint a magyar őstörténeti mítoszok mentén indokolja a keleti kapcsolatokat.

Nemzetközi politikai szempontból már egyértelműen kedvező a helyzet a Jobbik számára. A Jobbik és Irán kapcsolata ugyanis láthatóan mindkét fél számára alkalmas a politikai tőke növelésére. Irán esetében egyértelmű, hogy bármely európai parlamenti párttal kialakított kapcsolatrendszer segíti a nemzetközi elszigeteltség enyhítését, valamint az európai politika befolyásolását. A Jobbik számára pedig az Irán-barátság alkalmas nem csupán a Nyugat- és az Izrael-ellenesség kifejezésére, hanem arra is, hogy tényleges politikai súlyánál jóval hangsúlyosabb nemzetközi „szereplőként” tűnhessen fel a geopolitikailag meghatározó Irán szövetségeseként. Mindez a részben szintén Irán-barát politikát folytató Oroszországgal kialakított kapcsolatot is tekintve komoly nemzetközi hátszelet jelent a magyar szélsőjobboldali párt számára, amely ilyen „barátokkal” a háta mögött belpolitikai szinten sem lesz könnyen félreállítható.”

Szólj hozzá

admin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.