Múlthét szerdán történt, hogy sétálok le a metróhoz Kelenföldön, egy nappal nagypapám halotti miséje előtt…

Múlthét szerdán történt, hogy sétálok le a metróhoz Kelenföldön, egy nappal nagypapám halotti miséje előtt. (Ugye nem temetés, mert elhamvasztották.)
A mozgólépcsőtől nem messze megláttam egy idős urat, aki ült ott egy pohárral, amibe aprót dobáltak az arrajárók. Isten bizony, úgy nézett ki, mint nagypapám. Kerekes szék, ugyan olyan ősz haj, ugyan az a fazon és egy kopott piros baseballsapka. Teljesen lesokkolt. Csak álltam ott, mintha szellemet látnék. Odamentem hozzá és megkérdeztem, segíthetnék e neki valamiben.

Hirdetés

 

Hirdetés

Mondta, hogy ételt szeretne venni, adtam neki egy ezrest, annyi volt nálam. Aztán elkezdtünk beszélgetni és megjegyeztem neki, hogy nagyon hasonlít megboldogult nagyapámra. Mosolygott egyet aztán mondta, hogy örül, hogy egy kicsit visszacsempészhette Őt hozzám. Nem sokkal később elbúcsúztam Tőle és felültem a metróra. Egész nap rajta járt az agyam. Szellemet láttam talán? Nem tudom. Viszont legalább még egy utolsó napra “láthattam”. 
Veletek történt már hasonló? Én sosem felejtem el ezt, az biztos. 🙂




Hirdetés

 
Jófogás
Facebook-csoport · 140 478 tag
Csatlakozás a csoporthoz
 

Related Post

Neked mi a véleményed? Szólj hozzá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.