Zombit csináltak belőlem a pszichiátrián…. Egy magyar lány megdöbbentő története

Veronika részletesen leírja, hogyan kezdődött kálváriája, mit élt át a pszichiátriai kezelések hatására, és mi lett a történet vége…

“A történet 14 évesen anorexiával kezdődött, amit nem tudtak gyógyítani. 10 éves, hiperaktív gyerekek között kellett töltsem a délutánjaimat, akiket az ápolók vertek – ez a Rózsadombon történt – és étvágygerjesztő injekciót adtak, amitől bulimiás lettem és 100 kilósra híztam.

Így nem akartam iskolába járni, amiért is a város egyik leghíresebb pszichiátere bedugott a Lipótra, ahol Leponexet kaptam, amitől csorgott a nyálam. Saját hatáskörben abbahagytam, mikor kijöttem, hogy tanulni tudjak. Fél év után az igazgató kiselőadást tartott nekem, hogy nem tartanék itt a gyógyszer nélkül. Ennyit erről.

Ezután sokáig nem volt dolgom velük, csak közben kezdtek jelentkezni a pánikbetegség tünetei, amiért a környezetem szimplán hülyének tartott.

Húszas éveim közepén egy aranyos doktornő csoportjába jártam, ekkor nem szedtem gyógyszert. Majd 30 éves korom előtt elhatalmasodott rajtam a pánikbetegség, de saját erőből kijöttem belőle és ma tulajdonképpen tünetmentes vagyok.

Most jön az érdekes része. Három és fél éve kirúgtak a munkahelyemről és utolsó reménytelen szerelmem kínjait éltem. Mindezekért anyámat vádoltam olyan agresszíven, hogy anyám egy szép nap bevitetett a Jánosba.

 

Itt rendkívül megalázó helyzeteket éltem át és egy olyan gyógyszert kaptam, amivel konkrétan zombit csináltak belőlem. Továbbá meghíztam és kiölték belőlem a szexualitást. A gyógyszer nekem ingyen volt, de valaki százezer forintot keresett vele.

Mindezt azért, mert a dokim, akit többször láttam hátulról mint elölről, kitalálta, hogy skizofrén vagyok, annak ellenére, hogy soha nem hallucináltam. Azt mondta anyámnak, így fel lehet írni rá a százezer forintos gyógyszert, míg a borderlinera, amit kamaszkoromban emlegettek, nincs gyógyszer. A kórházban egy pszichológus csaj beszélgetett velem hetente egyszer, egyébként semmilyen terápia nem volt. Az egyik nővér azt mondta, a legfurcsább dolog ezen a helyen hogy én itt vagyok.

 

A legrosszabb a kórház után jött. Egy együttműködő doktornő leállított a gyógyszerről, de az elvonási tünetek borzasztóak voltak. Állandóan felemelve tartottam a kezem könyökben, nem tudtam feküdni, ülni, állni, csak menni, teljesen lezombultam. Ezután kaptam egy Parkinson-kórosoknak való gyógyszert, amitől ez elmúlt.

 

Azóta egy olyan gyógyszert szedek, amiben ugyanaz a hatóanyag van, mint a kórháziban, csak sokkal kevesebb, továbbá antidepresszánst, ami szerintem semmit se ér. Tény, hogy ma már nem hisztizem meg dühöngök úgy mint rég, de ehhez elég volt a kórház élménye gyógyszer nélkül is.  Amit viszont nincs bátorságom abbahagyni. Holott kiöli a libidót, ráadásul évek óta nem jön meg a menzeszem és meg is híztam minden ok nélkül, lehet, hogy a gyógyszer miatt.

 

Hát ennyi a sztorim. Az orvosomnak azóta se tudok megbocsátani, se anyámnak, hogy nem hozott ki előbb, a gyógyszer előtt (egy ideig mást kaptam). Ma nyugodtabb vagyok, mint pár éve de valamit ki is öltek belőlem.

Remélem, nem hiába írtam ezt meg.”

Üdv: Veronika

 

forrás:http://kiskegyed.blikk.hu

Szólj hozzá

admin